Prof. Dr. Molnár Sándor emlékülés és szoboravatás

Oktatói és kutatói munkásságát, kiterjedt kapcsolatrendszerét, betöltött funkcióit és pályájának elismeréseként megkapott szakmai kitüntetéseinek egész sorát a Faanyagtudományi Intézettől Dr. Fehér Sándor mutatta be:

Korán megmutatkozott a természet, a fák iránti érdeklődése, ezért a Szegedi Erdészeti Technikumban kezdte el szakma ismereteinek megalapozását, amit később magas szinten, a Szentpétervári Erdészeti Akadémia által nyújtott, rendkívül "kemény" képzéssel egészített ki.

Az iparban eltöltött évei alatt a ranglétrákat végig járva viszonylag hamar kiderült szakmai felkészültsége és az emberekkel való rendkívüli bánásmódja. Üzemvezetőként nyert tapasztalatait, kapcsolatrendszerét, az egyetemre kerülve dékánként és intézetvezetőként kamatoztatta. Menedzseri kvalitásának és kapcsolatteremtő képességének köszönhetően - oktatási, kutatási és társadalmi, gazdasági szinten - egy rendkívül eredményes időszak kötődik a nevéhez.

Egységesítette a diszciplinákat, tantárgycsoportokat hozott létre. Az elődökre építve (Pallay Nándor és Kovács Illés) a külföldi szakirodalom ismereteinek fontosságát kiemelve komplex, széles körű oktatást folytatott. Oktatási segédletek, tankönyvek kiadása, a képzés tárgyi feltételeinek a fejlesztése, korszerű, nemzetközi színvonalú laborok létrehozása fűződik a nevéhez, valamint az NRRC - a Természeti Erőforrások Kutató Központ - kezdeményezője volt. A Soproni erdészeti és faipari seregszemle, a Ligno Novum Kiállítás (1990) megvalósítását évekig támogatta. A Ligneum Látogatóközpont és annak faiparhoz kötődő diszciplinák kiállítási tárgyainak kivitelezését személyesen is figyelemmel kísérte.

Vezetői pozíciót töltött be 35 kutatási projektnél. Akác és a nyár fő kutatási témáin kívül, a bükk, tölgy és faenergetika vizsgálatok, gyorsan növő fafajok (akác, nyár, fűzfajok) képezték kutatási irányultságát. Más szakterületekre is kitekintett, így pl. a hordógyártás technológiájának fejlesztésével, sarangolt faanyagok fotoanalitikus átvételével és nem utolsó sorban olyan izgalmas kutatásokkal is foglalkozott, mint a 2007-ben felfedezett bükkábrányi mocsárciprusokból álló ősfák maradványainak vizsgálata.

Számtalan szakmai szervezetben töltött be magas funkciót (pl. MTA Erdészeti Bizottság, IAWA, IUFRO, Nemzetközi Fatudományi Akadémia). Több, mint 200 könyvalakban megjelent publikációt, melyből 50 idegen nyelvű, valamint 250 hivatkozást jegyeznek a neve alatt. Írói munkásságához tartoznak azok a gyermekeknek szóló mesekönyvek, amelyeken keresztül fontos üzenetet közvetített a számukra, a természet szeretetéről, az erdő védelméről és szemléletük jó irányba történő formálása céljából.

Hosszú pályafutását számos szakmai díjjal tüntették ki, ezek közül 1993-ban megkapta a Joseph Umdasch kutatói díjat, 2004-ben tiszteletbeli doktorrá avatták (honoris causa) Zólyomi Műszaki Egyetemen, 2008-ban pedig a Magyar Köztársaság Érdemérem Lovagkeresztjét vehette át.

Az emlékülésen, majd a szobor leleplezésénél beszédet mondott Dr. Fehér Sándoron kívül: - Prof. Dr. Németh Róbert, a Faanyagtudományi Intézet igazgatója - Prof. Dr. Marian Babiak, a Zólyomi Egyetem professzora - Dr. Magoss Endre, a Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar dékánja - Markót Imre, Törökszentmiklós polgármestere - Dr. Apostol Tamás, címzetes egyetemi docens - Orbán Júlia. Prof. Dr. Náhlik András, a Soproni Egyetem rektora beszédében méltatta Molnár Sándor szakmai és emberi kvalitását. Életútján végigtekintve kihangsúlyozta tudományos és szakmai tevékenységének sokrétűségét, szerteágazó, ugyanakkor elmélyült és magas színvonalát. Majd így folytatta: „Számunkra, akiknek fontos a múlt megismerése, a kar régmúlt eseményeinek ismerete e szobrok között sétálva lelki szellemi megújulást, követendő példát jelent. És lehet-e jobb helye a szobornak, a megemlékezésnek, mint a Botanikus Kert, oktatóink mindennapi tevékenységének helyszínei és ezek az évszázados fák, oktatásunk tárgyai.” „Molnár Sándor professzor úr, dékán úr élete beteljesedett. Beteljesedett korábban gazdag életművével és most kollégái, tudóstársai, szaktársai szobor formájában tárgyiasult megbecsülésével. Mi lehet nagyobb elismerés a földi életen túl, mint az, hogy az utókor fontosnak tarja, ha immár földi valójában a sors szeszélye folytán nem lehet közöttünk, szobra itt lesz és mindenkor emlékeztet bennünket arra, hogy munkával, tehetséggel, emberséggel a halhatatlanságot ki lehet vívni.” A szobor ünnepélyes leleplezését követően az emlékműnél koszorút helyezett el az egyetem, a kar és szülővárosa, Törökszentmiklós. A család tagjai egy-egy vörös rózsával emlékezetek meg professzor úr születésnapjáról.

Forrás: SOE-SKK; FATÁJ